Alig pár nappal a június 7-i választás előtt jogosan merül fel az a kérdés, hogy miközben a szavazatunkra igényt tart minden listaállító párt, de valójában kit is képviselnek a magyar európai parlamenti képviselők? 

Az idén lejáró, 2004-ben kezdődött ciklusban 24 magyar EP képviselői helyre kerülhettek be jelöltek. 2009-től a maximalizált 736 fős Európai Parlamentben már csak 22 hely áll Magyarország rendelkezésére. Az egyetlen közvetlenül választott EU-s intézményben a különböző frakciókba tömörülő képviselők 5 éves ciklusban töltik be posztjukat. 

Valóban közvetlen képviseletnek nevezhető-e az, ha a képviselők személyének kérdése belső párthatalmi játékok és egyezmények eredménye? Tulajdonképpen a képviselők is inkább érdekeltek abban, hogy saját pártjukon belül folyamatos támogatottságra tegyenek szert az újrajelölés érdekében. Egyértelmű az is, hogy a választók irányába valamilyen módon működő elszámoltatásról is csak akkor beszélhetnénk, ha a képviselők személyéről is mi, választók dönthetnénk. Ellenkező esetben - és ez a mai magyar valóság - csak pártpolitikai színvallásról szólhat az európai parlamenti választás; közvetlen európai választás ürügyén megrendezett, nemesnek tartott belpolitikai versengésről. 

Ha a választáson a pártok által állított listán belül már mi dönthetnénk a személyek sorsáról, sorrendjéről akkor talán valami igazi tétje is lenne ennek a választásnak. A választóbarátabb rendszer nem ismeretlen az EU többi országában sem. Szlovákiában mindenki maga döntheti el, hogy egy listán belül kinek a személyét támogatja. Írország és Anglia is hasonló rendszerben szavaz. A 2003-ban meghozott kétharmados választási törvényt nálunk is módosítani kellene ehhez. Egy olyan létfontosságú lépés ez, ami az Európai Parlament, mint képviseleti intézmény igazi értelmét is megadhatná. Szerintem ez lehetne egy közös cél.  

A részvételi arányok tulajdonképpen az EU csak azon országaiban mutatnak magas számot, ahol kötelezővé tették a szavazást; különben nehéz az urnához csábítani az embereket. Az Európai Parlament most egy új összeurópai kampánnyal szeretne ezen javítani. Az egységes arculattal mind a 27 tagországban - így nálunk is - pozitívan szeretnék befolyásolni a szavazók arányát. Szalai Zoltán, a magyarországi EP iroda vezetőjének elmondása szerint nagy előrelépés, hogy közös fellépéssel kampányolnak mindegyik országban. Maga a kampány kivitelezése azonban már több kérdést is felvet. Azok a kérdések, amelyek a kampány üzenetének hordozói, mint például, hogy „Ön mire költene többet?” vagy „Milyen energiát használjunk?” valóban olyan témák, amelyekben a Magyar Parlament is dönt. Az ezekre adott válaszok viszont egyik listát állító pártnál sem fognak visszaköszönni ebben a formában. Így azonban mit érnek ezek a kérdések, ha választóként nem tudhatom, melyik párt miként vélekedik az adott témáról. Ráadásul a nagyobb, fontosabb témakörökben általában a két nagy európai frakció (néppárt, szocialista) együtt alakít ki álláspontot Brüsszelben. Tehát, hol itt a kapcsolat, a követhetőség logikája? 

Egyértelmű, hogy önállóan nem tudják ezeket megoldani a listaállító pártok. Képviselőt viszont annál inkább küldenének, hiszen mindenki szeretne ott lenni. Ha minket közvetlenül nem is képviselnek az európai parlamenti képviselők, akkor lehet, hogy fordítva kellene szemlélni a dolgot. Az EP-be beválasztottak nem közvetlenül a választók, hanem az Európai Parlament nemzeti képviselői. Tehát megfordítva működhetne mindez, igaz, akkor meg a képviselőknek sokkal nagyobb hazai média jelenléten kellene dolgozni, hiszen másként hogyan érvényesülhetnének, hogyan érhetnék el az embereket? A szemléletmód megfordításával sem érthető az az alap szituáció, ami a 2004-ben kiérkezett magyar képviselők viselkedését jól tükrözte. Szederkényi Olga, akkori MTV-s tudósító szerette volna őket egy közös fotózásra felkérni, de végül semmi sem lett a felkérésből, hiszen a magyar képviselők a legelső magyar ciklus kezdetén sem voltak hajlandóak együtt kiállni. 

Reménykedjünk abban, hogy megváltozik a szemlélet és vele együtt a magyar választási törvény is. Ez viszont a mostani választáskor már késő vigasz. Én elmegyek szavazni, bár tudván, hogy a rendszer úgy rossz ahogy van. Ha ezen nem változtat a Magyar Parlament, lehet szó az európaibbnak mondott parlamentről, és az itthon kevésbé megnyilvánuló, de kitűnő magyar EU-s képviselői munkáról, én továbbra is joggal maradok szkeptikus.